Minden új korszak tiszta lappal indul, és rendszerint nagy elhatározásokkal kezdődik a lefogyok-leszokom, sportolok-diétázom, megcsinálom-megújulok témakörében. Ahogyan azt általában a változás természete diktálja, a tél után, az ünnepek után, a #maradjotthon után, itt a Nagy Megújulás küszöbén az ember azért kissé elszontyolodik, és romantikus érzésekkel idézgeti meg a múltat. Melankólia és nosztalgia: ezt a két markáns érzést hozta nekem is az emlékezés. Itt hintázom az újjászületés küszöbén, így ez a legjobb alkalom arra is, hogy visszanézzek az életemre, és végre elmeséljem neked a történetemet. Aztán lezárom. Belépek a felnőttkorba. Mostantól majd én megmondom: diktálom, mutatom, tanítom. Eljött ennek is az ideje.
A 90-es évektől mostanáig
Tyűű emberek, kiszámoltam, több mint két évtizede létezem ezen a Föld nevű bolygón. Tucatnyi inkarnációt megéltem, és amikor ránézek ezekre a fényképekre, akkor avéttos stílusaimtól a nevetségesség érzése, enyhe szégyen és olyan gyengédség-cunami rohan meg, ami itt-ott keveredik az önsajnálattal is. Ááá, tudod te, mire gondolok. Mindenki átéli ezt. Vagy azt akarod mondani, hogy téged csak tiszta büszkeség és kirobbanó öröm tölt el akkor, amikor tinédzserkori fotóidat nézegeted? Na jó, mielőtt kiborulok, azt azért észben tartom, hogy mindennek megvan a maga ideje. Az a stílus, ami trendi volt 2006-ban, az természetesen maga a borzalom a 2020-as években. De meg tudom magyarázni! Ja, és Univerzum, hálás vagyok neked azért a könnyítésért, hogy adtál nekem IQ-t is az EQ mellé. Egy-két letűnt korszakomba boldogan belenyúlnék néhány ponton, akár így utólag is… De ciki-nem ciki, ez marad velem, nem csalok. Elkövetem inkább a Nagy Átalakulást. Csiribú-csiribá. Most legyek ott, ahol akarok!
Így ébredtem öntudatra
Ó, azok a boldog 90-es évek. Az aranykor. A happy-go-lucky. Nézd, ezek a legkorábbi, elmosódott emlékeim. Amikor a lelkemben visszanézek erre a korszakomra, a szívem megtelik melegséggel, és a látásom elhomályosul – pont úgy, mint a korszak életlen fotóin. Alig hiszem, hogy ez ma már a retro. Hááát, de mennyivel egyszerűbb életünk volt! A Spice Girls diktálta a tempót, az internet még gyerekcipellőben totyogott. Sehol semmi okoskütyü. Nem rögzítettük kényszeresen a pillanatokat, nem osztottuk meg fűvel-fával az élményt, és a partiarcokat csak a fejünkbe fotóztuk bele, ezért alig-alig találom létezésem ékes bizonyítékait. Végül ezt a rissz-rossz fotót tudom csak megmutatni, de el kell ismernem, nem is kapok tőle akkora frászt, mint gondoltam. Néhány frissítéssel még ma is vállalható lennék.
Mielőtt Alice Csodaországba ért, el kellett buknia
Tessék, itt egy tipik vállalhatatlan korszak, ami nekem speciel egyáltalán nem hiányzik. Sőt, nem is gondolom azt, hogy bárki visszasírná a korai 2000-es évek stílusát. Emlékszel te is a bőszárú csípőnacikra, a színes kendők, sálak és gyöngyök vidéki bájára, vagy a közönséges marketingpólók haskivillantó ordenáréságára? Hahaha, a világ minden kincse is kevés lenne ahhoz, hogy még egyszer megszavazzam a burgundivörös hajakat azokkal az bántóan sárga panelekkel, vagy az égő csipkebokorszínű, csíkos-melíros szőkített nőt, amiből olyan sok volt a haveri körömben. Azt mondtam, mindennek megvan a maga ideje. Persze, és a föld meg forog. Azért örülök, hogy ez az évtized bőven letűnt a színről. Hátha nem is jön vissza soha többet.
Crazy hair don't care.
Ha elég őrülten néz ki a séród, a többivel ne is törődj!
Azok voltak ám a szép idők, drága barátaim! 2010 óta legalább háromszor terveztük újra a szemöldök trendeket, mindenkinek megszavaztuk, és mindenkire ráaggattuk a balayage-t. Hosszú kihagyás után azért csak előkapartuk újra a szekrényekből az összes övtáskát és platform talpat. Az elmúlt évtizedben a Világ Fiataljai edzőcipőben egyesültek borostásan, szelfisminkben, praktikusban-organikusban.
Szinte elfacsarodik a szívem, amikor arra gondolok, hogy most kell leszámolnom ezzel a szipi-szupi stílussal. Tulajdonképpen jó buli volt, tele polgárpukkasztással és virtuális cinizmussal. De még ha volt is benne bőven móka és kacagás, azért csak átlengte valami hiányérzet az egészet. Nem voltam elég profi? Dehogyisnem! Originális igen, de digitális nem voltam. Mert egyet megtanultam ennek az évtizednek a legvégére: nem elég jónak lenni, jónak is kell látszani!
New look. Same attitude. Új külső, ugyanaz az attitűd.
Úgy érzem, ettől felpezsdül a vérem! Végre megtaláltam (pláne megcsináltam) valódi önmagamat. Felvállaltam a saját stílusomat. Hosszú pszicho- és fizikoterápia után végre igazán jelen vagyok, és megvan a képességem is ahhoz, hogy beleálljak az erőmbe. Úgy fogalmaznék, hogy vadiúj megjelenésem összességében igen ütős lett. Friss, trendi és szexi. A pasztellszínek a kedvenceim. Cukor ez, kívül-belül. Nagyra értékelem, ahogy ez az új fizimiska valahogy mégis tiszteletben tartja a múltamat. Ráadásul a hozzáállásom mitsem változott. Velem maradt például régi énem érzékenysége és humorérzéke, a finnségem. De van itt még más is, amit mondani szeretnék: a szépség és a bölcsesség kéz a kézben jár.
Na, srácok! Én alig várom, hogy kirúgjuk a ház oldalát. Ez itt a 20 és a 21. A szerencseszám, a lottóötös. Az élet és a szerelem most kezdődik. Imádom.
💜: Original